Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerverhiba

, 232 olvasás, lambrozett , 15 hozzászólás

Elmélkedés

Szanálást rendezek emlékek házában;
szobák, emeletek görbítik már hátam. -
Kérdőjelként feszül a testem alattuk,
hajlott járásomtól meginog alapjuk.

És a berendezés! Még nem említettem;
épp annyira avult, mint jó-öreg lelkem. -
Lezser sziporkámat tettekkel dúsítom,
elszántságom komoly, írom e papíron.

Figyeljen mindenki, aki most kíváncsi,
az emlék-falbontás nem csekély akármi. -
Súlyos, nehéz meló és azzal kezdeném:
ami ereklyém bánt, hát... éheztetem én.

Nem kap utánpótlást, koplalhat ezután,
gondolatom átnéz majd fölötte, kurtán. -
Ohó! Te Boldogabb! Lépj elébb eszembe';
(Kacsintok, mintha ott se volna kegyelme.)

.....

Ment ez egy darabig, de furát észleltem.
Három, ki elöl állt, sírdogált a szentem. -
Kérdeztem mi a baj, de válaszok helyett
hangosan zokogtak, szívem is remegett.

Megsajnáltam őket és eldobtam tervem;
mert rájöttem közben: ők, együtt a terhem. -
Bírnom kell elmémben fájót és örömöt,
hiszen a jó sokszor a rosszhoz kötődött.

Ha szétbontom őket, hiányosak lesznek.
Ahogy árnyak nélkül a fények sincsenek. -
Üthetek (botor-mód) néhány emeletre,
de megáll-e jövőm lyukas mennyezetbe?

Megjegyzés: (2014. december végén)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.217 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz