van, aki úgy hallja
vízözön dalol egy apró kavicson
van, akivel kering a lárma
van, akit bánt a félre-nézők kézfogása
vagy a homlok mögött az okos hallgatás
van, aki tudja, a szabad
lehet nem – szabad
van, aki csüggedni is erőtlen
mégis dúdol egy árva fuvolán
én csak azt a néhány sort bámulom
amit a homlokomra írtak
szinte észrevétlenül
és némán