Ó te kín, ki új év első napjain jössz felém, és tőröd forgatod bennem szívemnek helyén.
Hát jöjj csak és szúrj szívembe, és idd a fájdalmam cseppjeit, mi piroslik tőröd hegyén!
Jöjj és segítek, fogom kezed, én szúrok veled és forgatom magamban, hát élvezd míg lehet.
Mert élvezem minden percét, szavát, a hangját, az időt mit vele tölthetek!
S te kín ki fájdalmamból ittál, és szenvedésemből élsz, szenvedni fogsz!
Mosolyom téged nem kímél.
Nézem amint energiád elszáll, s kifacsarva heversz és kínlódva remegsz.
Hát rettegj, kínlódj ki mások szenvedéséből él.
Hisz ezentúl én iszom fájdalmad cseppjeit, és élvezem kínod gyötrelmes perceit.
Aztán majd valaki átveszi helyem, és élteti kínom percei.
Megjegyzés: (vázlat. vagy mi a szösz?)