Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napok

, 167 olvasás, Cs Nagy László , 6 hozzászólás

Szerelem

A napok szaladva rám köszönnek,
van, hogy egy lustán a térdemre ül.
Lelkem kiforgatja, csodát remélve
vagy csak kíváncsi, mi van belül.

Kabátom néha vállamra terítik,
indulva, sálamra csomót kötök.
Ünnepek csillognak, a fákon fények
s én ünneplő-magadba felöltözök.

Kint ragyogás, bent sötét feszül,
a sarkon, lelkem új lelket kéreget.
Maszatos sárgáját a Hold kibontja,
körbeleng s kócosan méreget.

Mellettem tovább szaladnak a napok,
utánuk kapva, még mindig kereslek.
Aztán a köd, lassan hajamba túr,
ő tudja, hogy magamban visellek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2236 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz