Szerettem a madarak dalolását
a lombok közt zenélő szél hárfáját
távoli harangba öntött zene hangját
megáradt folyó izgága csobbanását
legjobban mégis a csend lehulló
tompa, puha koppanását.
Ha álompalástot nem is terített rám
s lombsátra alatt nem tanyázott szerelem
ha nem is takart be lenge szárnyával
nem virrasztott álmatlan éjszakán mellettem
hűvös kezét nem tette láztól forró homlokomra
ha ajkáról nem is cseppent dajkanóta
mégis mindig körülölelt:
hallottam ahogy messze énekel
egy dalt dúdol az esti szél
vele egy kis tücsök zenél.