Navigáció


RSS: összes ·




Vers: …tölcsér világ…

, 427 olvasás, Zsiga Lajos , 9 hozzászólás

Segélykiáltás

levetett magáról a féktelen képzelet
ő rohan tovább, míg én földet értem
fenékre esve s nézem a naptalan szürke eget
körülöttem homokbuckák s magas hegyek
társtalanul magamba kiáltok - hol vagy ember
sokáig fülembe cseng - kiabálni értelmetlen
a semmi közepén mit reggelizek
hogy találok vissza a hétköznapok bugyrába
mi lassan felemészti féltett létemet
az egész múltam szétpattant buborék lesz
hiába kezembe teleírt tábla s tüntetek
mindenhol magamat látom, bárkit keresek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz