Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sajgó sorok között

, 374 olvasás, Cs Nagy László , 19 hozzászólás

Gondolat

(ars poetica)

Meghalni sajgó sorok között,
csak mi tudunk és senki más.
Ha feltépi végzetünk a szó,
nem létezik többé megalkuvás.

Fellobog bennünk az estek meséje,
a gyermekévek már nem látszanak.
Mégis, új hiteket vésnek kőbe
a lelkünkben tolakvó szép szavak.

Mi hajdan apró volt, jelentéktelen,
a papíron lesz lángolva óriás.
Vajúdva születik hamvainkból
minden igének szánt tollvonás.

Mi sajgó sorok között halunk
és velük száll belőlünk a lélek.
Hitünk ha törik is néhanap,
újjáélednek a fásult remények.

Mert lelkünk ég a sorok között
és felfénylik e szegényes templom.
Nekünk a végtelen játszik zenét
s mi kondulunk minden harangon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 215
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 244
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3232 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz