Navigáció


RSS: összes ·




Vers: egy röpke pillanat

, 612 olvasás, Zsiga Lajos , 6 hozzászólás

Boldogság

míg sétálok
az árnyas fák alatt
táncra kér
a mosolygós alkonyat
ölébe vesz mint kisdedet
ringat – ringat
a szél is felsóhajt
majd dúdolni kezd
lágy ritmusokat
míg forog velem
az alkonyat
a lemenő nap fénye
rám
vörös bársonyt aggat
mint az alkony hercege
keringőzünk a szikrázó
bálteremben
a fák mögötti bokrok
ágaik
tapsolnak nevetve
de kacagnak a csillagok is
kik lopva
felkúsztak az égre
a végtelen nézőtérre

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 25

Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz