míg sétálok
az árnyas fák alatt
táncra kér
a mosolygós alkonyat
ölébe vesz mint kisdedet
ringat – ringat
a szél is felsóhajt
majd dúdolni kezd
lágy ritmusokat
míg forog velem
az alkonyat
a lemenő nap fénye
rám
vörös bársonyt aggat
mint az alkony hercege
keringőzünk a szikrázó
bálteremben
a fák mögötti bokrok
ágaik
tapsolnak nevetve
de kacagnak a csillagok is
kik lopva
felkúsztak az égre
a végtelen nézőtérre