Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szürkület

, 192 olvasás, pearlie , 2 hozzászólás

Misztikum

A szürke ég alatt,
át zöldesszürke erdőn
szürke ösvény vitt
kékesszürke vízhez,

lengett egy szürke csónak
az ösvény végiben
sötétszürkébe hajló
olaj-sima vízen.
A szemközti partot
sűrű nádas fedte.
mi mögötte rejlett ott,
senki nem sejthette.

Bokrok súgták körültem:
"Be ne szállj,
amíg a Csónakos
evezőt nem ragad,
ezen a csónakon
nem evezhetsz magad."
És évek teltek el
hajnallott, alkonyult,
szép delek hunytak ki
és én már elfeledtem
kire is várok itt
számtalan szürkületben.
S egy szürke hajnalon
megjött a Csónakos.
Evezőt ragadott,
s intett nekem: beszállni,
és szürkén néma volt,
(szeretnék kicsit várni)
s csónakunk már siklott
sötétkék-szürke szélben,
viharfelhők alatt.

Villám sújtott a csónakunkra,
Csónakosomat elragadta
egy széllökés
és fájdalomban
kínok között lángoltam,
s kaput nyitott
nekem a nádas,
tisztásokon siklottam át
és nem én voltam többé,
vagy mégis?
Mindössze egy bíbor sugár
reszketve, félve néztem át
a megnyílt új világ felé:
Csak fényár volt
és semmi más.

... és nem nyelt éhesen magába,
lágyan beburkolt, színek árja
kapott oly szép, fényes ruhát.
És jó lett nékem odaát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: pearlie
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 299
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 325
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2715 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz