Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmok küszöbén

, 279 olvasás, Szűcs Helena , 4 hozzászólás

Szeretet

Már szendergősen
sötét pillám álmot csal
szemeimre, és
rezzen aléltan,
mikor megérintesz az
álmok küszöbén.
Hajam ujjadra
tekered, mint egy csigát,
s merengsz fölöttem.
Érzem hasító
féltésed mely nem enged,
szöknék álmommal.
Távolról hallom:
Ó te drága szökevény,
szunnyadva szárnyalsz.
Szemed kísér és
az álom kapujáig
még fogod kezem.
Kuszálódik a
te meg én, együtt lépünk..
álmodva égünk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Szűcs Helena
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 216

Page generated in 0.1353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz