Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Heinrich Heine: Szívem hideg

, 346 olvasás, szollosidavid , 4 hozzászólás

Műfordítás

Heinrich Heine
(1797-1856)


Verdrossnen Sinn im kalten Herzen hegend

Verdrossnen Sinn im kalten Herzen hegend,
reis' ich verdrießlich durch die kalte Welt,
zu Ende geht der Herbst, ein Nebel hält
feuchteingehüllt die abgestorbne Gegend.

Die Winde pfeifen, hin und her bewegend
das rote Laub, das von den Bäumen fällt,
es seufzt der Wald, es dampft das kahle Feld,
nun kommt das Schlimmste noch, es regnet.



Heinrich Heine: Szívem hideg

Szívem hideg, rosszkedvem bújik benne

Szívem hideg, rosszkedvem bújik benne,
Hideg világon át így utazom,
Ősz vége van, s a holt táj vastagon
Beburkolódzik nyirkos ködlepelbe.

Szelek fütyülnek rőt lombot lengetve,
Levél pereg a fákról monoton,
Az erdő sóhajt, tarlót pára von,
S a legrosszabb most jő: esik csak egyre…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Műfordítás
· Kategória: Vers
· Írta: szollosidavid
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 39
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · KolDavid


Page generated in 0.0269 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz