Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lélekvándor

, 489 olvasás, Romuald , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Életre ítélve hullottunk a földre
konstans létezésünk titkait örökre
szívünkbe temeti a teremtő erő
születésig köré teret fon az idő
mindenki az úton elnyeri végzetét
felsír majd a kezdet és hajt a sír felé

Hordákba tömörülő tétova lelkek
nem hallgatják többé magukban a csendet
tehetetlenséget türelemnek hívják
sorsuk történetét rendre mások írják

Csendem kerestem az üvöltő tömegben
láttam a jövőt egy csalódott Öregben
életunt szemeiben izzott minden könny
cseppjeiből duzzadt folyammá a közöny

Gyerekek az utcán étvágyukat nyelik
Anyjukon a Minták önmagukat verik
az Ember önmagából csendben kifordul
virtuális térben boldogságot koldul

Láttam sarkon fordult túl szép talmi álmot
ahol veszett kutyát simogató lányok
angyali szárnyukat tollanként eladták
ördgöi szerelmük lelküket felfalták

Önmagam lettem, mert nem másban kerestem
minden álarcomat le kellett szerelnem
száz életnyi múltam magam után húztam
száz életen át a jövőm elől bújtam....

Életünk az arcunkon kitartóan szánt
ráncokban ír az idő rólunk krónikát
lelkünk kalitkája roskadozó börtön
kirepülő vándor nyomot hagy a földön

Színeit keresi a fakuló jelen
utamat lezárva lehunyom a szemem
emlékek tengerén ringok el álmomba
lángoló ecsettel festem fel vászonra
életem fő művét min szétfolyok holtan
itt hagyom a képem--- amin Ember voltam!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Romuald
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 350
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3552 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz