Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szikla alatt

, 284 olvasás, Tazzz , 4 hozzászólás

Gondolat

Szívem lángra gyúlna egyetlen szikrától,
de mozdulni se bír egy hatalmas sziklától.
Félek hogy túl nehéz számomra e teher,
nincs bennem erő, ami ekkora súlyt felemel.
Sziklának zord hideg szívemet átjárja,
pedig szívem, csak a melegségre vágyna
Hasztalan vártam rá szüntelen egyedül,
a zimankó szívemben magától nem enyhül.
Így falat húztam, de a szikla maradt alatta,
lelkem a harcot már majdnem feladta.
De legbelül a remény még bennem is pislákol,
hogy megszabadulok én is egyszer a sziklámtól.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Tazzz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 339
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1928 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz