Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Joy kutya emlékére

, 279 olvasás, marika , 3 hozzászólás

Bánat

Joy kutyust kiskora óta ismertem,
s bár ritkán láttam nagyon megszerettem.
Szépségét mindig megcsodáltam,
én is ilyen kutyára vágytam.

Szép volt amilyen csak egy spániel lehet,
nagyon okos volt és fegyelmezett.
A sors hozzá nem volt mostoha,
szerették és nem hagyták el soha.

Gazdáit becsülettel szolgálta,
s őket mindig szeretettel várta.
Nála a világon nem volt boldogabb
mint mikor együtt vidáman sétáltak.

Ahogy teltek az évek ereje fogyott,
jó pár súlyos betegséget is elkapott.
Nyáron még láttam, ugyanolyan szép volt,
csak pofija fehéredett és nehezen lépegetett.

Homályos szemével rám nézett,
nagy nehezen hozzám lépett
megsimogattam okos kisfejét.
Láttam a tekintetében a búcsú üzenetét.

Szomorúan hallottam, hogy nincsen már,
elrabolta őt is a gonosz halál.
A kapu már nyitva áll,
nem szökik el a kis betyár.

A kert árnyas csendjében
örök álmát alussza békében,
ha a ház előtt elmegyek,
letörölök titokban egy könnycseppet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: marika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 242
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1668 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz