Halottak napján a temetőt járva,
mint annyian, én is vittem virágot,
lelkemből gyújtott emlékezet lángot,
s rátettem őket szüleim sírjára.
Szép a sok virág, gyertyalángú mécses,
mi elborítja a csendes sírokat.
Összehozza e nap a rokonokat,
kiket távolba szakított az élet.
Az elhunytakra együtt emlékeznek.
Fel is keresik minden rokon sírját,
rájuk virágot, és mécsest helyeznek.
Estefelé, a pislákoló fények,
a csendes temetőt bevilágítják,
apró, sejtelmes, túlvilági fénnyel.