Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Most értem meg

, 179 olvasás, cherubin , 7 hozzászólás

Bánat

Most, mikor a felhőket, ilyen hirtelen
szippantja magába a kába este,
most értem meg, hogy e nagyváros
labirintus, és itt lettem felejtve.

Most értem meg azt, hogy szelíd kezeiddel
kiálló, éles háztetőkre dobtál,
és tudom már biztosan: ez a tömör tél
hidegebb lesz a sarkköri fagyoknál.

Tudom, nemsokára elfelejted azt is,
hogy én mindig magamba rejtve viszlek,
látom, a halványodó hegyeket többé
nem adod kincsként, koldus kezeimnek.

És látom már, úgy képzeled, könnyű nekem
nyirkos pincék fagyott falát kitörni,
Majd megérted talán, miért lehetetlen
a nagyvilágot magadnak köszönni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: cherubin
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 149
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 167
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1086 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz