Tengervíz a testem,
szépen körülfolylak
magasba emellek,
lágyan elringatlak,
amikor elfáradsz
aranyló homokra
gyengéden leraklak
és magadra hagylak.
Kemény szikla vagyok,
megpihenhetsz rajtam,
elbújhatsz mögöttem,
titokba burkoltan.
S míg a hullámokon
napsugár szikrázik
kemény szikla énem
csillámokkal játszik.
Pontosan így vagyunk
szikla s víz mi ketten,
talány mint lehetnénk
egy pár az életben.
Hiába vagyok lágy,
sziklafal a párom,
öleléseimmel
homokká darálom.
Szél a leheletem
hideg őszi szellő,
tajtékot kavaró,
sziklákon tekergő.
S ahogyan a vizet
a sziklának csapom
zene lesz belőlem
a homokos parton.