Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tűzlény táncra, álmos idők

, 451 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

ne félj, ne félj, nem hiába lobbant fel
belőlem tüzlelkű lánglénnyé

megfulladok, füstölgök századok óta,
ódákba ráncosítom az időt,
… levegőt, levegőt,
az ablakokhoz ugrok, fel a tetőre,
… levegőt, levegőt

és precessziós hintámról nézek, lengek,
le-föl, le-föl, kereslek, kereslek téged

ne félj, feltámadok, nyelvet öltök,
szélboglyákat rakok,
azokból kazlakat, akácfákat hasítok
magamra, égjek, égjek,
égig érjek, hogy hozzád érjek

pattog mindenem, izmaim, az izületek,
ahogy leég megint minden
szavam, minden, a néha falrahányt is,
hisz mind az, mindaz az az egy, az én

csontjaim néha fenn a bolyongók között,
itt pedig medencém földjéről altájaimhoz,
és vissza felhőkalapok vonulásai terelnek,
dalok soraiba fonják lelkemet

a fán nem évgyűrűink, újabb ágak születtek

majd megint megpihenek égi állataim
prüszkölései, vijjogásai, éji boldogasszonyt
köszöntő vonyításai hullámain, és közben

az égi kerék küllői előrébb-előrébb úsznak,
az időt újabb, s újabb képekké rajzolva

… és követem csillagod, hisz vársz rám,
az ösvény végén esthajnal fény,
vársz lángtáncomra,
hát égjek, égjek, hogy hozzád az égig érjek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 225
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2164 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz