mintha tigrisfarkon ülne
robbanásig feszült pillanat
ez bármerre mehet, mostból bármi lehet
az élet örökre benne marad
benne ég el egy-két zsiráf
benne folynak el az órák
időtlen tér, végtelen táj
végén a creus-foki sziklák
köztük lankás táncát járja
néhány hulla, egy sem halott
mind megáldva, keze-lába
ünneplik a pillanatot
a főtéren egy óriás-kenyér
hirdeti étvágyát a tájnak
nyers-hús-háborúkba szállnak
egymással a kéjenc vágyak
lágy szerkezet romlott babbal
ha éhes létünk mulatni mer
fenn az égen a felhőkkel
elélvez egy halál-segg-fej
anális valóság végbél-varázslat
fingszag lepi el a tájat
de nekünk csak a pillanat kell!
nézd ott távol a sziklákat!
köztük a hullák, ember-kövek
kísérik a múlt pillanatait
egybegyűjtik és előrejtik
titkainkat fiókjaik
jaj de ott egy kenyérkosár!
a pillatat robbanásra vár
inkább a halál mint a szégyen
álmunk az égen mankókon áll
megmagyarázhatatlan nyúlvány
egy pillanattal ébredés előtt
elefánton pár póklábon
a pillanat uralja a jövőt
topológiai torzulással
ebből most még bármi lehet
talicska-sziklák Angelusával
a pillanat egy halál-lelet
bizarr dudor jön agyunkból
játszik a kemény-lágy képzelet
minden perverz pillanattól
állandóra sült emlékezet
minden perverz pillanatban
folynak az órák, minden így marad
a vágy a megsemmi-sülésben
határértékben nulla marad
mégis továbbmegy, betölt az idő
kontinuumvégtelen irányban -ha akar- halad
a fiók ehető jövőt rejtő
de a kenyérkosár: az úgy marad.