A jelen boldogságának megteremtése az ember "feladata". Azonban téves azt feltételezni, hogy csak a jelennel kellene, vagy szabadna foglalkozni. Bár az idő valóban nem létezik, az emberi elme mégis elképzelhetetlennek tartja az időnélküléséget: emberi nyelveken nincsenek is kifejezések erre az állandóságra, csak az idő különböző idejére vonatkozók. Az idő leegyszerűsítve valami olyasmi, ami egy Klein kancsóhoz hasonlít - aminek, ha alaposabban szemügyre vesszük, nincs sem eleje sem vége, sem teteje sem alja, sem külseje sem belseje, stb - csak megsokszorozva a végtelennel, meghintve állandósággal és kicsit beleforgatva az örökkévalóságba (persze ennek csak a töredéke felfogható jelen pillanatban az emberi agy számára). Tehát az idő konvencionális jelentése hamis, tehát az idő nem létezik, és ha nem létezik, akkor nincs is linearitása. De ha nincs linearitása, akkor nincs külön múlt, jelen, jövő. Csak a most van. És a Most magában foglal mindent. Tehát ami most van, az van állandóan. Érdemest ezt komolyan megfontolni, mert -
- a jövőtől azért fél az elme, mert azt hiszi hogy nem ismeri, és ha ma azt hiszi hogy nem ismeri, akkor tegnap sem ismeri és holnap sem ismeri. A képlet: a MA nem más, mint a tegnapból a mába vetített kép, és a holnapból a mába visszaemlékezés összessége. De mivel ez mind egyszerre létezik -lásd Klein kancsó ábráját- ha a ma boldogsága megvan, akkor a tegnapé is megvan és a holnapé is megvan. Ez az állandóság, és ezért olyan nehéz sokaknak eljutni a boldogság állapotába. De ha sikerül, akkor sikerült!
… vagy valami ilyesmi