Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Hétvégi csoda!

, 260 olvasás, honneur , 8 hozzászólás

Hit és vallás

Kellemes őszi napnak ígérkezett a természet áldása október közepén. Nem csupán erdei lombnézésre csábított bennünket; a megelőző nyár kirándulásai során felfedezett szelídgesztenyefák arra késztettek bennünket, ide érdemes lesz visszatérni, hogy csemegéhez, némi püré alapanyaghoz, vagy sütésre alkalmas maghoz jusson az emberfia.

Mindent eltervezve indultunk kiruccanásra kis feleségemmel, négy éves fiunkkal és a még főleg karon ülő, de izgő-mozgó kislányunkkal a városunktól körülbelül 20 kilométernyi távolságban lévő rengetegbe a 80-as évek elején.
A kis polski vidáman töfögött velünk dombra fel, völgybe fel, és hamarosan a széles, majd keskeny álén haladva parkoltunk le a tölgyek mohalábas gyűrűjénél.

És kosárkák és séta és egy kis dombra lecsücsülés. Gesztenyét is szépen adott a jó Isten a fellelt fák alatt, vagy gubacsából kitaposva, vagy az avarból kikotorva. Gyorsan telt az idő, elégedetten örültünk a találmányainknak, ideje lesz hazaindulni. A cserkelésünket befejeztük, visszasétáltunk a parkolóba…

Döbbenet!

Nincs meg a slusszkulcs! Elveszítettem! Valahol az erdőben kieshetett a zsebemből. Már sötétedik, és mi ott vagyunk két kisgyerekkel, ahol ember ilyenkor nem jár, nem is találkoztunk egész nap senkivel.

- Elvesztettem a kulcsot. – feleségemnek könny szökik szemébe, azonnal megérti a helyzet komolyságát.
Mit tehetünk? Még ha betöröm az ablakot, akkor sem tudjuk elindítani a kocsit! Közelben sehol senki, hol volt, kinek volt mobilja akkoriban? Létezett egyáltalán?
A gyerekek is megérzik a feszültséget. Kislányom sírni kezd…

- Várjatok! – szóltam, és fohászkodtam Istenhez: "Uram segíts!"

Hihetetlen béke és nyugalom töltött el! Fel nem foghattam mi történik velem. Azt sem észleltem, hogy nejem és a gyerekek mit csinálnak. Egy láthatatlan kéz karolt belém, és vezetett vissza az erdőbe. Szinte vakon mentem, egyenesen, megállás, habozás nélkül, sokat-sokat, aztán megálltam. Lenyúltam a földre, az avarba… és a kezemben volt a kulcs!

ISTENNEK LEGYEN HÁLA!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Próza
· Írta: honneur
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 228

Page generated in 0.1458 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz