Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nehéz meg-és elköszönni

2014-11-03 09:00:00, 542 olvasás, NeMo, 10 hozzászólás

Eltelt ötvenkét esztendő
Egy teljes emberöltő
baktat fakó lován poroszkálva.

Aki itt marad, kicsit árva
lesz holnaptól nélküled,
az évek száma szédület…

Voltál anyánk, testvérünk, tanítónk,
barátunk és néha gyógyítónk,
és ha hibáztam, tévedtem,
vagy hibáztál, tévedtél,
elsimult már az a göröngy.
Utadat szegélyezze gyöngy,
puha fátyol takarja a múltat!

Alkoss még nem kevés újat,
és légy boldog számolatlan éven át,
de ne virrassz több éjszakát,
engedd át ezt már minekünk!

Kísérjen hála,
lobogjon fáklya
szívünk közepén;
Tovább ég a fény,
amit gyújtottál hajdan,
visszük tovább a lángot.

Legyen áldott
egészséged, életed!
Szereteted maradjon velünk,
szeretetünk maradjon veled!


Megjegyzés: Egy nagyon kedves kolléganőm, pót-anyukám vonult nyugdíjba a minap. 52 esztendőt töltött ugyanazon a munkahelyen, ugyanabban a kollektívában, bár az emberek jöttek, mentek körülötte, ki ezért, ki azért. Jómagam 11 évet húztam le vele és mellette. Hűség, önzetlenség, segítőkészség és becsület… manapság ritkán bányászható kincsek. Búcsúztatóul szántam a számára rendezett meglepetés ünnepélyre fenti verset.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 75

Page generated in 0.0785 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz