Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apácskámnak

, 497 olvasás, alias , 2 hozzászólás

Halottak napja

Mikor megpillantottam nyughelyed,
mosoly szaladt arcomon, a látvány…
Istenem, már megint mit műveltél?
Virágeső szakad túl sírod határán,
egész biztos, hogy benne van a kezed.

Szélen mécsesek meghitt kacsintása,
elringat egy emlék, s egy mély sóhaj;
Istenem, milyen csodálatos voltál!
Megáldottál ezer égi jóval,
s megáldott veled az ég, Apácska!

Bennem élsz, míg lesz emlékezetem,
egyre fényesebben, ahogy megértelek.
Ó, Istenem, mennyire szeretlek!
Értékeket adtál, igaz képeket,
mind közül a legtöbbet; képzeletet…

A tartásod, és egyenes gerinced,
a keménységed most is tart engem.
Ó, Istenem, mennyire tisztellek!
Méltóságom tőled őrizhetem,
a neved szívemen, ahogy viselted.

Mikor megpillantottam nyughelyed,
úgy vágytalak magamhoz ölelni!
Istenem, de hiányzik érintésed!
Úgy szeretném százszor megköszönni,
hogy itt hagytad bennem a lelkedet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Vers
· Írta: alias
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 345
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.5558 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz