Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sötétben járok...

, 290 olvasás, Samuraj , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Sötétben járok, sehol sincs fény,
Kóbor kutyák az út szélén,
Mind olyanok, mint én.
Vadak, s mégis szelídek,
Magányosak és megtörtek,
Nem találják helyüket.
Előttük áll a világ ridegen,
Mely túl nagy, és túl idegen.
Domb mögött a fekete felhők,
Sorakoznak bús, és magányos jövők.
Hogyan tovább? - Kérdik egymástól,
Másoktól, és aztán maguktól.
De válasz nincs, csak a csönd.
Mely tovább hallgat, s unottan csöng.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Samuraj
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 344
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.5112 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz