Filmeket nézek. A filmek néznek engem.
Mit láthatnak rajtam, amit rajtuk én nem? -
Amott, a képernyő villódzó zugából…
a főhős rámkacsint, s pörög a dumától.
Mivel jóképű és alkata sem satnya…
elemezném jobban, tovább maradhatna. -
De hamar kiúszott monitorom széltén,
pedig én intettem: maradást remélvén.
Nem számít az Idő, jobbra-balra csévél,
most értünk Jövőből, Múltba visz az éjfél; -
kosztümös viszonyok között pihengetek,
kastélyok, kúriák volt-slágert zengenek.
Szemem előtt pörög érzelem, értelem,
néha színektől dús, néha meg vértelen. -
Fantázia-szülte álmos utcák sarkán…
mintha zebrán lépne átlényegült karmám.
Eleredt az eső… vagy ezt is képzelem?
(hamiskás környéken az eszme néptelen?) -
Pedig látom, amint csorog a dombokon
és én az ottom-ban a most-ot gondolom.
Várok, várok, talán történik valami…
trükkön nőtt mozi ez, s megint itt a pasi. -
Széles jókedvétől hangulatom derül;
erre meg sötét lett, új "modem" települ.
Napfényes ég alatt ázik lábam tóban,
mellékszereplőből kifakad pár szólam; -
azt szavalja ajka, hogy leülne mellém,
amíg átvált a kép, leljek nyugtot keblén.
Ezt teszem, miközben lelkembe másolok
átlátszó víztükröt, min szél-lány háborog; -
majd durcásan fordul a kamera felém…
Te mit látsz ott rajtam, a Túlpart fövenyén?
Megjegyzés: (2014. október)