Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Ezek vagyunk
    5. ›
  5. Remény

Vers: Remény

, 331 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

vers, versek, mi vagyunk, ilyenek vagyunk,

Ezek vagyunk

Úgy tartom, mint eget
a körülötte lélegző tér,
felém hajolva integet
s a gyöngy szemével
könyörületességet kér.
Mégis, mikor felmarkolom
s magamhoz ölelem,
hogy megsimogassam,
semmit sem ígér.
Az ujjaim közt folyik ki,
elpárolog a gyökereimre
hullva apránként, lassan.
Bíztam benne vakon,
de csak apró csókcseppekből
szusszanó létfoszlányokat értem el,
s most a lápos tavakon
e rezzenéstelen pillanatban
könyörületességet sem érdemel.
Esteledik már körülöttem,
elillan a holdkóros fény,
köszönés nélkül lépdel el
s itt hagy egyedül, árván
magányommal ő: a Remény.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 82
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 102
Jelenlévők:
 · czila
Page generated in 0.0848 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz