Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A lélek, meg a test

, 490 olvasás, Fehér Csaba , 2 hozzászólás

Néhány szóban

A város peremén
a hajnalt lesem én,
és dúdolgatom most
az Első villamost.
Közben a vén Dunán
- vagy közhelyes dumám? -
a nyolc híd szendereg,
mint kék verőerek.
Enyém a Moszkva tér,
sok emlék visszatér,
és ott a Várnegyed,
azt meghagyom neked,
miénk a Népliget,
s a rejtelmes Sziget,
az Országház, Tabán,
s a Rózsadomb, az ám!,
a Feneketlen-tó,
és Törökugrató,
meg Újpest, Wekerle,
a Gellért-hegy kell-e?
Hiányoznának mind,
ha nem látnád nap mint
nap a várost kelni,
most kezd érdekelni?
Száz szónak is vége,
s a tanulság végre:
Mint Buda nélkül Pest,
a lélek, meg a test.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 47
Jelenlévők:
 · Heaven
 · PiaNista
 · Raven


Page generated in 0.044 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz