Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

RSS: összes ·

Vers: Októberi délután

2014-10-07 12:00:00, 302 olvasás, Fehér Csaba , 2 hozzászólás

vers, versek, természet,

Természet

Októberi délután
napfény ült a körtefán.
Nem is körte, vackor volt,
tövében egy sün horkolt.

Kanyarogva vitt az út,
lombokból szőtt alagút,
s három szarka cserregett
magasan a tölgy felett.

Ide bújj a bükk mögé,
sima törzsű fák közé,
és ha zajtalan maradsz:
ott egy csíkos vadmalac!

Lábam alatt rőt avar,
ezt is, azt is eltakar…
Szellő hátán földet ér
aranyporként sok levél.

Halkuló léptem neszét
magam szórom szerteszét,
s vadrózsának ágain
fennakadtak álmaim.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

· Újra. kezdés (Vallomás) /Költészet-napi felhívásra/
· Csillagtalan
· Körtefát ültetek
· XLII. ének
· Vetetlen ég
· Grammatica sanctio
· Párizsban
· Tavaszi dal
· Előhegy
· Orion
· Parainesis
· Kicsit igétlen vers
· Memória-játék
· A lélek, meg a test
· Októberi délután
· Földön, égen
· Talján hommage
· Nyár
· Pralinélkül
· Sörön következő szonett
· Nem vagyok
· Gondolatok pirkadat és napnyugta között
· A góré
· Április
· Tavaszi szél
· Fejre állt
· Csoda
· Szívdöbbenés
· Negyvenedik regölés
· Éjjeledő

· Mutasd mindet...

Tagjainknak

Online látogatók:

Látogató: 21

Regisztrált: 2

Kereső robot: 21

Összes: 44

Jelenlévők:
· PiaNista
· Raven

Page generated in 0.0286 seconds

impresszum · magunkról · szabályzat · partnereink