Jánoshidi templomtornyon fészket rak a csóka
A hidai menyecskéknek mézédes a csókja
Azt kiáltja mindig csak azt, az a huncut csóka
Hogy a legény a leánynak adjon csókot csókra.
A hidai templomtornyon nem fészkel már csóka
Az én kedves galambomnak szerelmes a csókja
Nincs már csóka, aki mondja, csókot adjak csókra!
De én azért a babámnak nem leszek adósa.