RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2014-09-28 09:00:00, 458 olvasás, Pekka , 1 hozzászólás
Sok tavasza illant el a tónak, Hangtalan bogár az este még; Csendesen ringatva bámult, távol Dús lombok, alul a kósza rét. Méla, testes vadlibák röpültek, Nyár volt, ócska mezt viselt a Nap, Táncolt még, s felitta rég üstöke Az estét, de távolról elkap; Majd dalol éji esteken, hogy ez Ábránd – holdas tó teszi velem, Suhint megint kéjjel, mire végez, Mulat, hiszen bogárka lettem.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς