voltak benne padok
- olyan nagy terem
dohos falakkal
düledező kapu
és leomlott vakolat
és nem rémlik
senkinek
a rothadt ácsolat
mióta tart tetőt
s elfelednek engem is
meg az összes verseket
a tábla alá felkarcolt neveket
és minden súlytalan
még az ég is
csak esőt tud sírni
nem könnyeket
azt minek