Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Senki…

, 479 olvasás, monaco , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Amikor hazaérek
és leül mellém a csend,
kicsit megszorít…

testem gyáva ösztönből
lélegzik, míg
megkerülnek a délutáni
fények.

Élek…

Arcom élein,
a nyelvemen égő
búcsúmondatokból
emel piramist az éj.

Csak az idő suttog valamit…

senki nem sürget,
hogy visszatérjek.

Megjegyzés: 2014.09.10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 346

Page generated in 0.412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz