Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Koma

, 712 olvasás, nagyi , 6 hozzászólás

Somolygó

Ül egy koma, jó nagyokat ásít
aranyfoga fényesen világít,
egyetlenegy, a többi kiesett
töröm fejem, vajon mit ehetett?

Portékáját kínálja a népnek
megcsodálják, aztán tovább lépnek,
visszanéznek, mikor elhaladnak
nem beszélnek, csak összekacagnak!

Ül a koma bámulja a napot
félretolja fején a kalapot
és emlékben marad ez a látvány,
mint az égen ragyogó szivárvány!

Ha mégegyszer ilyen komát látok
nem nevetek, csak úgy elsétálok,
látod eddig tartott ez a csoda
vajon meddig világít a foga?

Megjegyzés: 2014.05.22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: nagyi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 224

Page generated in 0.207 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz