"Ősz húrja zsong", pendíti lágyan lomb-akkord,
hajlongnak ágak, bókolnak még a nyárnak.
Szeretve szenvedéllyel fényben táncot járnak
bóbita-tollpihék. Éjjel a tó vizére ring a Hold,
fényt dalol, sikongat nádi szélben félt-lidérc.
Csendes árny úszik a vaksi éjen át, ölelni
cseppen le az égről milliónyi tűz-parány.
Igézve lelket, vallanak hű szerelmet, s élni kész
mindahány… valld be már; szeretni fáj, és te félsz.
Lázadna merszed, először tennéd, mint szűz-leány?
Elhaló lánggal csuklik magába vágy-remény.
Kialszik csend-bújában, s messze száll.
Ó, csak a nyár varázsa benn az őszbe élne még!
Elhordva jár, s kering."Mit felkavart a rossz szél"…