Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Paul Verlaine soraira…

, 173 olvasás, barnaby , 3 hozzászólás

Természet

"Ősz húrja zsong", pendíti lágyan lomb-akkord,
hajlongnak ágak, bókolnak még a nyárnak.
Szeretve szenvedéllyel fényben táncot járnak
bóbita-tollpihék. Éjjel a tó vizére ring a Hold,
fényt dalol, sikongat nádi szélben félt-lidérc.
Csendes árny úszik a vaksi éjen át, ölelni
cseppen le az égről milliónyi tűz-parány.
Igézve lelket, vallanak hű szerelmet, s élni kész
mindahány… valld be már; szeretni fáj, és te félsz.
Lázadna merszed, először tennéd, mint szűz-leány?
Elhaló lánggal csuklik magába vágy-remény.
Kialszik csend-bújában, s messze száll.
Ó, csak a nyár varázsa benn az őszbe élne még!
Elhordva jár, s kering."Mit felkavart a rossz szél"…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 335
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.3899 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz