Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ikon

, 161 olvasás, kyklopsz , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Szél tépázta mezőn heverek
elhagyatva, egyedül,
hol négykézláb búzaszemeket
rágva múltam menekül.
Kifordulva ég körülöttem
eme szétesett világ,
mikor durva jég-szülőföldem
csak dudvákat hány ki rád.

Karcolok a falra egy jelet,
mely ikonná idomul,
harcolok, ameddig csak lehet,
míg lelkem ki nem borul.
Vén erembe mártom pennámat,
majd felhányom az égre,
végtelenbe létem feltámad,
békére lelek végre!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1748 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz