Felhők közt él aki sorsunk írja
És egyszer oly szépen fogott a tinta
Többet kaptam mint amire vágytam
Csak egy játék volt de én rád találtam
Gyönyörű este volt a folyóparton
Mi szívünkben éreztük az ajándékot.
A holdfény szerelmesen mosolygott ránk
Hisz egy álom volt ami valóra vált.
Egy köd mely betakar a semmiségben
Egy rózsaszín lepel mely maga az éden
Egy érzés mely öltöztet, vibrál az éjben
Ott van a vágyban, a minden rejtekében.
Hosszú az éj és elszalad a nappal
Veled leszek mindig bánatban haragban.
S az érzést mely körénk Szerelmet font
Átéljük újra hogyha feljön a hold.
Szemed kékjében fürdött a lelkem
De megszólítani téged alig mertem
Szépség és félelem lakozott bennem
Mint eltévedt kiscica a virágos kertben
Hozzám bújtál, megcsókoltál megtört a varázs
A szerelem mámorában mint izzó parázs
Szívemben újra kivirágzott a nyár
Mert te voltál az aki a karjába zárt
Egy köd mely betakar a semmiségben
Egy rózsaszín lepel mely maga az éden
Egy érzés mely öltöztet, vibrál az éjben
Ott van a vágyban, a minden rejtekében.
Hosszú az éj és elszalad a nappal
Veled leszek mindig bánatban haragban.
S az érzést mely körénk Szerelmet font
Átéljük újra hogyha feljön a hold.
Akármerre járok csak rád gondolok
Minden óra büntetés mit nem veled vagyok
Egy homokba rajzolt szív most az élet
Nem akarok mást csak szeretni téged
Ha tehetném bezárnálak egy aranykalitkába
Hogy ne mehess el tőlem, ne lehessek árva,
Senki ne bánthasson soha ne vehessen el.
Hidd el kicsim szeretlek, s nekem csak ennyi kell.