Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Volt

, 265 olvasás, Naszalyvadas , 5 hozzászólás

Ezerszín

Én mindig azt tettem amit jónak láttam
De volt ami rossz volt s azt már régen megbántam
De ember vagyok én is tudod hibázhatok néha
Tudom ez nem kifogás, hogy miért lettem léha
Lusta, részeges, nemtörődöm ember
Mit felépítettem szóval leromboltam tettel
Vedd el mindenem nem érdekel már ember
A nők ütötte sebeket én majd elfedem glettel
Nézz bele a szemembe halványan tündököl az égbolt
Megmutatja emlékét annak a jónak ami szép volt
Volt még kenyér az asztalon ránk mosolygott még az égbolt,
Szellőként suhan az idő volt, de jó volt, volt, de szép volt
Volt egyszer egy szép világ és volt benne egy kisgyermek
Nem nőtt még fű a balkonon és nem volt még internet
Üzentem a barátomnak és az már is itt termett
Zenéltünk a művházban megtöltöttük a nagytermet
Olyan nehéz elengedni ki szívednek nagyon fontos
Benned égnek a kérdések miért pont ő miért pont most
nincs rá válasz nem szól senki halkan lehull egy falevél
fájó szíved nem gyógyul már benne él a búcsúlevél
Hittem még a mesékben ma már tudom nem minden arany
A PROFI parkolóban tanyát vert a sok hajléktalan
Változik a világ de az a kisfiú örök marad
Romos háznak oldalából felszáll még a fehér galamb…

Ezt a világot kaptam, s már rég elfogadtam
Mikor apám sírjára virágot raktam
Bármerre jártam én mindig itt laktam
Ez volt a bölcsőm és ez lesz a paplan

Egy könnycsepp folyik az arcomon megmutatja hogy fáj nagyon
emlékét mutatja hogy túl vagyok már pár zivataron
Minden hangja lágy dallama zongorán az életem
Azt amit anyámtól kaptam ésszel fel sem mérhetem
Mert volt már úgy hogy megvertek és volt hogy az alkohol vert fejbe
volt hogy erős voltam s vollt hogy elbújtam volna szégyenemben
Amikor egy lány miatt elvesztettem az eszemet
Elpártoltak a barátok olyan voltam mint egy eszement
de elment ő is el mint minden a nyomorult életben
nem csinálok én se mást csak eszek iszok lélegzem
nem termelek nem oktatok s a diplomám is csak véletlen
de valami célja csak volt annak hogy még én is léteztem
Nem vágytam, nem kértem, ezt kaptam, ezt élem
Nem tudom még mi lesz a vége de jobb lesz remélem
mikor elhajózok én is egyszer messzi messzi vizeken
mikor egy új helyre megyek még sem leszek idegen
Mert egyszer én is túljutok az Óperenciás tengeren
mit gyermekként álmodtam azt akkor mindent elvesztem
De láthatom majd édesapám mit régóta terveztem
rossz voltam bocsáss meg nekem a világban elvesztem
Én is olyan vagyok akivel piszkosul elbánt az élet
Isten kisérte életem de lelkem az ördögé lett
Mire vágyok több fizetés? szép család, vagy örök élet?
ne legyen több olyan gyermek mint én vagyok, legyen béke

Ezt a világot kaptam, s már rég elfogadtam
Mikor apám sírjára virágot raktam
Bármerre jártam én mindig itt laktam
Ez volt a bölcsőm és ez lesz a paplan

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Naszalyvadas
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.635 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz