Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Idő…

, 154 olvasás, farspoetica , 0 hozzászólás

Gondolat

Perceket meglovagolva, loholván épp most is tűnődök valamin.
Az a fránya pergető csak forog,
minduntalan, felsejlik folyton dolgos karjain.
Halovány emlék, nehéz sóhajok, kegyelem.
Kitartó, bántó küzdelem, lélek fejedelem.
Csak még egy pillantást, kérlek… a szeretett játékra,
s nyomban borzongás penderedik őszes halántékra.

Megjegyzés: 2014 04. 12.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: farspoetica
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 330
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2503 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz