Perceket meglovagolva, loholván épp most is tűnődök valamin.
Az a fránya pergető csak forog,
minduntalan, felsejlik folyton dolgos karjain.
Halovány emlék, nehéz sóhajok, kegyelem.
Kitartó, bántó küzdelem, lélek fejedelem.
Csak még egy pillantást, kérlek… a szeretett játékra,
s nyomban borzongás penderedik őszes halántékra.