Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szárny szegetten

, 343 olvasás, vadrozsa , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Vezet a csend.
Hajnalát látatja a vágy.
Lélek-mosolyok tekintetemben
bújócskáznak tovább.
Szomját oltaná a sóvárgás.
Fellélegzik egy élet,
a vonzalom lehelt bele szenvedélyt,
magamban hordozom merész erényként.
Elrejtőzött angyali fényemben.

Beszökött hozzám a döbbenet.
Ismét magamba rajzolom a kérdőjeleket.
Különös arcát látom a létnek,
a világ szeme vakon néz oda.
Tépett szárnyú angyaloknak vagyok
testben életre kelt sorsa.

Lelkem a zene ölében ring.
Szorító csendjéből elengedte a bánat,
búcsút intenék a feketére festet mának.
Utat adtam a holnapnak,
de letettem az angyalszárnyakat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: vadrozsa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 245
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · PiaNista


Page generated in 0.1635 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz