Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyár

, 438 olvasás, Fehér Csaba , 5 hozzászólás

Gondolat

Ha megkérdeznéd: mi a nyár?
Csak pillanat, mi tovaszáll:
morzsákat cipelő hangya,
vágtató villámok hangja,
útszélre szédült keréknyom,
mezőn virág helyett nőtt gyom,
emlék, minden nap erősebb,
homlokodon egy esőcsepp,
tócsákba toppanó lábak,
szelíd-szép, megnyúló árnyak,
s mint anyám simító keze,
távolból tekergő zene,
hegy ormán bicsakló sugár,
jegenyesor, délceg, sudár,
szétrágott búzaszem íze,
kalászok pipacsos dísze,
tenger horizontján hajó,
lehunyt szemhéj mögött lakó,
erdőben rejtőző vadak,
és a magányos, hűs patak.

Kezek közt méz-ízű hallgatás,
ne kérdezz, ne szólj, ne hallja más,
még néhány hónap, vagy csak egy hét,
pár perc, de akár az öröklét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 34

Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz