Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A csend érintése

, 307 olvasás, vadrozsa , 7 hozzászólás

Gondolat

Érintetlen határtalan sötétben a csend.
Fekete ujjú fák között ringott,
majd vendégként betért
szűknek tűnt szobámba.
Csak a lelkem simogatta meg.
Képeket szült lélek-szemeim elé.
Vágyam társaként formálta hangulatom.
Érzéseimbe karcolódott különc magánya.
Árnyékot festett belém
szomorú mélysége.
Ráhajolva sóhajaimra
utat adott szárnyalásuknak.
Kaput nyitott jövőm felé,
hogy tudjam merre járjak majd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: vadrozsa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 0
Kereső robot: 42
Összes: 259

Page generated in 0.257 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz