Fölszállt a köd.
Egy tiszta táj képe tárul elém,
de túl nagy a csend…
Nem szól, hiába szeretném.
Egyre sűrűbb az est.
Egy csillag fut az égen.
Fényesebbnek látom a többinél…
Követem, talán elérem.
Gazos, sötét erdő fog körül,
és félek, hogy elveszek.
Futva szabadulnék,
de része lettem a sötétnek.
Mozdulni sem tudok már…
Nem hagyom, hogy ilyen könnyen elnyeljen.
A sötét nem győzhet a fény felett.
Hiszem!
A remény szelének sóhaja biztat.
Felnézek az égre…
Még látom a csillagot,
s a szemembe újra ott ragyog a fénye.