Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyáresti vers

, 153 olvasás, Kasperl , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Halványul a késő alkonyi fény,
porszem sem csillan a fénysugárban,
és hamvad már a felhők parazsa,
de 36 fok van a szobámban.

Felkúszott az alkonyi égre
az első csillag, az éj hírnöke,
jó pásztora is ballag utána,
olvadt ezüstként fénylik üstöke.

Erkélyen állok, kezemben pohár,
enyhítő lesz tán az esti szellő
- remélem bágyadt agyammal - s lesem,
mozdul-e végre felettem felhő.

Az álomvendég messze elkerül,
az égen hulló csillag tűnik el,
s a fényeken túl egy távoli táj
emléke lelkemben életre kel.

Emlék egy nőről, egykor enyém volt,
ám hű szerelme már csak fájdalom,
mert úgy múlt el az életemből,
miként e fény hunyt ki az alkonyon.

Hirtelen, ahogy a nyári zápor,
frissítőn hull rám egy másik távlat:
árnyakon túl kézen fog majd újra,
hol az évek örökre megállnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 339
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.5902 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz