Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lármás legyen

, 194 olvasás, lambrozett , 2 hozzászólás

Szerelem

Kisimítasz egy kóbor hajszálat szememből
s gyengéd, éhező két kezedbe fogod arcom -
maradj még, súgod felém, Időnk ne zavarjon
ha lejár, majd néma-létet bérlünk a csendtől.

Az lesz a nekünk való, hallgathatunk mindig
csak nézzük egymást, midőn vágyunk végtelent ír -
s a nem szűnő sor-láncokon szerelmünk felsír
mint világra jött gyermek, ki Fény felé siklik.

De mégsem lesz az nekünk való, tévedtem én
kevés már tekinteted, hangod nélkül félek -
oly zajos e világ, hamar elvész a lényeg…
üvöltsd hát túl az órákat Időnk versenyén.

Megjegyzés: (2014. július 13.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 330
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 365
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.3178 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz