Te benned otthon vagyok,
estétől-reggelig rád gondolok.
Szebben süt rám a nap is,
szebben ragyognak rám a csillagok.
Még akkor is, ha egyedül vagyok.
Tudom hiába nyújtom feléd kezemet,
mert el nem érhetlek.
De, ekkor lehunyom szemem,
s a képzelet szárnyán suhanva,
hozzád lelkemmel megérintelek.
Így őrzöm meg, lelkemben-lelkedet,
szememben-szemedet.
Mert, ha távol vagy tőlem, nagyon féltelek.
Őrizni szeretném, szerető szívedet.