Éj!
Takard be a virrasztó házat,
kalandos álmod
legyen csöndes.
Az asszony hadd ringasson
húsz évet,
fiának mélybordó vérét
ne lássa.
Álljon meg az idő-fogaskerék
amíg szobrot formáz a véső.
Legyen kő, agyag, bármi,
csak legyen helyette,
élő.
… aki reggel majd felébred.
A régi mozdulat
kitár minden ablakot.
Már nincs egyedül.
Kisfiam!
Ez lesz az első napod.