Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Betegség

, 262 olvasás, Azoromharcosa , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

A kopár hegycsúcsok, kiégett puszták közt,
Lelkem a tisztaság vízében megfüröszt.
Most jól vagyok végre, bár néha még elkap,
És félek nem jön el, hogy örökre elhagy…

De most ne kínozz hát, most jól vagyok végre
És most nem is szédít felnézni az égre.
Most ne zavarj, pihenj, pihenjél most te is,
Várj, amíg az árnyak újra kedvem szegik!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Azoromharcosa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz