Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Mona belepisilt a … műanyagpohárba!

, 600 olvasás, quentin , 7 hozzászólás

Ezerszín

Mostanában olyan feszültnek éreztük magunkat édes párommal, Monával és erre több okunk is volt: A háziállatok, akik összekarmoltak minket, az emberek, akik karmolgatták a lelkünket, a démonok, amik vagy akik éjszakánként az ablakunkat karmolgatták, a nők, akik a hátamat karmolták… és még folytathatnám a kéményseprőkkel akik a nappalinkat kormolták, de ez már tényleg kényeskedés lenne…

El is határoztuk hát, hogy szakmai segítséghez folyamodunk.
Ennek aztán döbbenetes következménye lett, melyet feltett szándékomban áll megosztani az emberiség okulása céljából.

Helyszín: Rendelő. Üvegajtós, rém egyszerűen, bordó ikea könyvespolccal berendezett, 16 négyzetméteres szoba, benne 3 szék, egy asztalka, egy heverő. A pszichológus és Mona széken ülnek, részemről – a történet kezdetén – a heverőn fekszek.

Mona (páciens):
"Az egész ügy a szervkereskedőkkel kezdődött. Mindent akartak. Májat, vesét, tüdőt, szívet, beleket, hasnyálmirigyet, lépet… lábujjkörmöket, szempillákat, anyajegyeket, fülcimpákat… S az ördög sosem alszik. A sátán ez alkalommal nő volt… nő, aki prada-t viselt. Derékig érő platinaszőke haja alatt szolárium-barnított bőr ragyogott. Arcát sebészek szabták, mellei és feneke implantátumot viselt, fekete miniruhája passzosan simult vékony, roppant formás alakjára. Persze ő sem született vezérigazgató fősátánnak…

Dr. Pálkocsev Brünella (klinikai szakpszichológus):
"Elnézést, hogy félbeszakítom… nekem úgy tűnik túl messziről indultunk neki… közelíthetnénk a lényeghez?!"

Mona (elzöldült arc, sziszegő ajkak):
"Nekem meg úgy tűnik, hogy már megint egy dilettánst küldtek rám."

Brünella (elsápadt arc, múltba révedő szemek):
"Én úgy látom, hogy foglalkoznunk kell a stressz-kezelő képess… inkább képtelenségével is…"

Mona (halkuló hangon):
"Nincs bajom a stressz-kezeléssel, ha legalább négy éles eszköz van a környezetemben."

Brünella (válasz nélkül, hátrébb csúszva a székében, az előtte álló asztalt vizslatja, különös tekintettel az éles tárgyak vonatkozásában. Észreveszi, hogy egy boriték-nyitó kés hever az asztalon, ezt a biztonság kedvéért magához veszi).

Mona:
"Csak egy mocskos kis prosti volt. Szakadt harisnya, elkenődött olcsó rúzs, lónyugtatótól kiégett tekintet. Aztán végül annyi faszt szopott le, amit kitüntetés követett. Kamera elé állították…"

Itt részemről kissé feszengeni kezdtem. Olyannyira, hogy gondolkodni kezdtem rajta: kinyitom a szememet.

Brünella:
"Mona, ez a Maga múltja?!"

Mona (elzöldült arc, sziszegő ajkak):
"Ezt a freud-i képességet… megáll az eszem… hol tanult maga?! Pszichológust képző képeskönyv – általános iskola 3-dik osztály számára?… én itt próbálok koncentrálni a történetemre, hogy még egy ilyen alkalmatlan, sötét, ostoba, pszichológusnak álcázott vénlány is felfoghassa… erre maga mit csinál?! Nem bírja befogni a lepcses pofáját. Magának kéne pszichológushoz mennie. Kussoljon és figyeljen."

Brünella (szorgosan jegyzetelve az orra alatt morogva):
"Oké…"

Mona:
"Na. Ment minden, mint a karikacsapás. Napi ötvennégy viagrás farok szántotta fel a végbélnyílását és a szájpadlását…"

Nem tudom miért, de mostanában érzékeny vagyok – lelkileg – így aztán azon vettem észre magam, hogy felkönyökölve nézek egyik nőről a másikra.

Brünella:
"Azért megkérhetném, hogy próbáljon meg kicsit disztingválta…"

Mona:
"Hát beszarok, esküszöm. Mindjárt lefosom itt a falat, Brünella… hogy nem bírja befogni tíz másodpercre sem. Azt hiszi, hogy nekem nem aranyból van az idő? Hogy én szívesen hányom tele az íróasztalát ezzel a mocsokkal? De szóljon, ha túl nagy feladat vagyok önnek… szívesen feljelentem a kórház igazgatóságnál… 79 évesen még bőven talál magának munkahelyet, nem igaz?!"

Brünella (meglehetősen sértetten):
"Csak 37 vagyok, de folytassa."

Mona:
"Akkor ez világcsúcs, hogy maga milyen elbaszott szarul néz ki."

Ennél a pontnál – mintegy hatodik érzékem hatására - úgy éreztem, hogy van egy kis esély rá, hogy a beszélgetés kissé elfajuljon.

- Szívem szép szerelme! – sóhajtottam bele a női bájcsevejbe. Légy oly jó és relaxálj egy kicsit, míg én itt az agyturkász hölggyel rendezem a félreértéseket.
Brünella, figyeljen ide: Akiről az én édesem néhány, kissé intim részletet említett, az egy szervkereskedő hálózatot irányító, körmönfont nő, aki csaknem elragadta tőlünk egy barátunkat.

Brünella (megvilágosodott tekintettel):
"Vagy úgy! Áhán! Mi történt pontosan?"

Szabatos, érthető mondatokban elregéltem neki, hogy Némagyerek barátunkat az ujja köré fonta egy fifikás volt pornó-szinésznő, aki szenzitív férfiak külföldre csábításán ügyködik, internetes társkereső oldalak segítségével. Elmondtam, hogy Tibikét is megbabonázta a fülén át és rávette arra: utazzon ki hozzá Párizsba, ahol majd "beteljesülnek őszinte vágyaik".
Tibink szerencséjére nekünk is ujjongva mesélt erről.
Mi igyekeztünk lehűteni a srácot, de nem sikerült. - folytattam. Aggódva utaztunk hát utána és szerencsére kellően kockák vagyunk ahhoz, hogy meghatározzuk Tibi helyzetét GPS alapon. Először a helyi rendőrséghez fordultunk, de őket már korábban lefizette az albán maffia, ami a dolgok mögött állt. Ekkor én kilenc nagy csatában levertem, lelőttem, agyonütöttem, megfojtottam, kibeleztem a maffia 53 emberét és a végén egy hajón fejbe lőttem a maffiavezért, így mentve meg Némagyereket.

Édes bogárkám itt közbeszólt:
"A világért se akarnálak megcáfolni Lölikém, de ez a Liam Neeson volt az Elrabolvában, ami a kedvenc filmed, inkább csak feküdj még vissza és józanodj!"

Eltöprengtem egy kicsit, aztán vállalt vonva visszadőltem a heverőre. "ez nem jött be" - dünnyögtem magam elé és szenderegtem tovább.

Mona:
"A helyzet nem volt ennyire bonyolult. Tudja csak Münchenig kellett mennünk, és sejtettük, hogy már elkéstünk, így a fogászaton, ahol dolgozom kiválogattam néhány, azonos vércsoportú donort a nem, vagy csak késve fizető pácienseim közül és ambuláns beavatkozásokkal ripsz-ropsz összeállítottam egy segélycsomagot. Volt benne máj, vese, agy, tüdő, lép, szív miegymás.
Meg a fontos dolgok: lábujjkörmök, szempillák, anyajegyek, fülcimpák."

Brünella (elkerekedett szemekkel):
"Tessék, Hooogy,"

Mona:
"Altatásban. Általában csak egy szervet vettem ki, de pld akinek a szívét ki kellett vennem, annak már úgyis mindegy alapon kivettem az agyát és a tüdejét is. Aztán kiutaztunk Tibicsek után, megkerestük a maffiát. Itt tönkretettük a légkondit, hogy szomjasak legyenek, de előtte feltöltöttük a helyi vízellátást flunitrazepammal, ami a gyengébbek kedvéért – itt lesajnáló arckifejezéssel nézett Brünellára - egy benzodiazepin szerkezetű anxiolítikum."

Brünella tekintetével smink nélkül is indulhatott volna a "kettes se voltam kémiából" verseny döntőjében, így Mona hozzátette:

"Rohipnol tudja, csucsukálás 30 órán át. Mire megtaláltuk Tibit, addigra a kezdeti feldolgozás stádiumában volt. A buta balkániak pont a dohányfüstszínű tüdejét meg az elivott máját szabták ki, így jól visszaműtöttünk neki májat és tüdőt, persze szigorúan nemdohányzót és antialkoholistát. Gyönyörű rózsaszín volt. A maffiára rágyújtottuk a nyolcemeletest, amit használtak, így nem kellett aggódni, hogy valaki bosszút szeretne. Hazahoztuk Tibuckánkat és már itthon ébredt.
Felkelt, azt mondta "köszi szépen" és rágyújtott egy Munkásra, meg bedobott egy feles házipáleszt.
Utána rosszul lett.

Brünella:
"Nem is csoda. A műtétek, a sokk."

Mona
"Jaj Brünella, dehogyis, egyszerűen nem bírták az új szervek a piát meg a bagót!"

Brünella (méla sóhajjal):
"Már csak azt nem értem, hogy jön ez az egész ahhoz a pozitív terhességi teszthez?"

Megjegyzés: folytatása következik

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 7
Kereső robot: 15
Összes: 42
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Magyari Emese


Page generated in 0.1082 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz