Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Az utolsó szikla

, 105 olvasás, Herczegdeli , 0 hozzászólás

Gondolat

Az utolsó szikla lábam alól kizendült,
Vágyam volt mi kerek világon tartott eltűnt,
Oly messze, mily messze láttam a pusztaságba,
A sötét semmibe, vakságba, mint még senki soha.
Oh, Te szikla lezendültél, ily könnyelműen feladtad,
Úgy hittem biztos támaszt nyújtasz örökre lábam alatt,
Oh, csalfa fák világból kitűntek,
Égő vulkánok már rég kihűltek,
Napfény se mászik le a földre,
Hogy a vízcseppet az égbe felvigye,
Tudós embert elméje már nem emeli fellegekbe,
A harcost nem vonzza csatába a küzdelem heve,
Az írónak semmit se jelent a papírja, tolla,
Az élet őket, mint szél a falevelet, eddig felragadta,
Emelte, pörgette, táncoltatta ám most feladta.

A bolygó sem kering, se nem forog,
Lelassult, kihűlt, egy szív se dobog.
Ki tette ezt? Mi voltunk? Isteni csapás vagy sors?
A sarkánál fogták meg a világot, s az egész leborult.
Legördülnek fák, jég, víz, föld.
Holttestek bukfenceznek a romok között,
Igen, látom a sok emberi teremtményeket,
Tört útburkolat, üvegcserepek, műanyag szilánkok, roncs autók, valaha elegáns repülő szerkezetek,
Darabos épülete, koszos fémek, szakadt elektromos vezetékek, temérdek gépek, vad pusztító fegyverek,
Óh, vajh mennyi értelme volt az egésznek?

A romok között keresgélek…
Hogy értelmet leljek az egésznek…
Hol van a tűz, mi a harcost csábította csatába?
Csupán vezére, ágyúk döreje, a bajtársak harcos kiáltása,
Vagy gonosz makacs parancs ellenébe nem volt más választása?
Tán több volt, hogy szenvedés kínjaiból kiugorva,
A halálba lelte végül a végső nyugalmat,
Még több volt, hogy hősi létét népéért, gyermekeiért adta,
Hogy az ő becsesebb, szebb jövőjüket hőstettel megváltsa?
A balsors sűrű, bozontos hálójába akadt tán?
Elemésztette szívét a sok baljós árny,
A borzalom szorította markába az apró emberi lényet,
S csatában, elesve, füstben, földbefúródott arccal – borzalomba lelte meg a szépséget.

Harcos, a szíved most lecsendesült…

Hamu, temérdek föld, szikla alatt,
Ások, s még mindig ások naphosszat.
Tudós elme teteme, itt korhad régen
Kezében okos könyv, körötte tört gépek.
Oh, mondd miért így körbevevéd magad teremtményeiddel,
S hogy körülölelt az álomvilág, most ez az mi elföldel,
Kedved lett belekényelmesedni, négy fal közé zárva,
Gépek igáztak helyetted ám mi vala annak ára?
Füstöt, kormot, nyavalyát ontasz a valós világra,
Terved, hogy az ősi logikát kérdőjelezd, fordult most visszájára,
Óidők egyensúlyát módjára felrúgtad,
Titán elemek örök harcát csitítani nem tudtad.
Te is mondd hát, miért akartad formálni a világot,
Képtelen voltál elfogadni, ahogy a maga szépségében állott?
Bolygónk testrészeit balgán felcserélted kapkodva,
Végül mocsok a földből, vízből, szmog az égből visszaomlott nyakadba.

Tudós, most vakságod tengerébe fulladtál…

Rom alatt rom épület,
Merre van a költő, művész lélek?
Itt vagyok jómagam, még élek.
Élek?… Élek?… Élek?
Nem, nem, nem látok, semmit se érzek!
Itt vagyok a holt földön, s ítélkezek.
Ki vagyok én? Úgy igazán? Ki vagyok én,
Hogy e papírért, mire körmölök, ezért elvegyek egy fa éltét?
Hogy pusztítsam egy szem papírkáért, bemocskoljam tisztaságát, szépségét?
E tintában, s faorvgyilkolásban hitem cseppjeit párologtatja a napfény.
Hajdan szívem árbocát égbe emeltem, zászlómat rajta kifeszítettem,
S csak hagytam, hogy elragadjon, sodorjon az élet szele.
Szívem megtelt zsúfoltsággal, néha majd kicsattant,
S eztán ha nem bírtam egyedül kiöntöttem, kiürült, megnyugodva.

Hová tűnt le a tűz, hol veszett el a szikra?
Merre illant el a szív, a láng, a szenvedély vihara?
A nevetést, a mosolyt, a szeretetet sehol nem lelem,
Mert e csodás dolgoknak nem marad nyoma e helyen,
A legfontosabb legszebb dolgok láthatatlanok,
Hiába keresem maradványait itt a romokon,
Múltban túrunk, jövőbe lesünk bele,
Múltban sok pusztulás, katasztrófa, ezernyi seb,
Jövőben reménytelenség, aggasztó jelek,
Hol van ki elkapja a pillanatot?
Hol van ki a jelenben él s boldog?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Herczegdeli
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 89
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 121
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz