Hintámmal légtornászt játszottam
tótágast álltam a fészer alatt,
oly egyszerű volt akkor minden
borjúkötél és deszkalap…
Nagyanyám hangjára ijedtem
homlokán gyöngyözött a munka,
szaladj kislányom, késésben vagyunk,
és a szakajtót kezembe nyomta.
Az utcán ugrottam árkot, bokrot,
keresztül szomszédot, disznaját,
de Éva néném azért is megszólt;
Megint elkésett öreganyád!
… de nem,
még időben értem,
a nyitott kemence szája
szipkázta a cipókat sorba,
alig győzte az öreg pék lapátja.
Borítsd gyorsan, mindjárt bezárom…
(s klottgatyáján igazított nagyot)
… aztán időben itt legyél - mondta,
Nehogy megint eljátszd a napot!
… már sehol se voltam, futottam
tovább a mézszínű Nyárba,
etetni kóbor kutyákat,
és lótetűt fogni a sárba'…